Kritika - 4ever 2gether

Kinézet:

Színösszeállítás:

A rózsaszín és a fekete/szürke színkombinációt gyakran el szokták rontani azzal, hogy nincs meg az átmenet ezek között, viszont neked ez nem jelentett nehézséget, ahogy látom.  A legtöbb szöveg olvasható (bár a bevezetőkben lévő szürkét néha nehezen tudtam kibetűzni, de ez a képernyő döntögetésével orvosolható volt), és semmi sem üt ki különösebben a környezetéből.

Fejléc:

Nekem tetszik, nem zsúfolt, a színes képek is harmonizálnak az oldal színeivel, viszont az a szem kicsit érdekesnek tűnik, esetleg egy utcai látkép, egy színpad vagy egy tánccal kapcsolatos dolog jobban illene ide, valamint egy kicsit jobban össze lehetett volna hangolni a háttérrel. De összességében szép.

Háttér:

Nem véletlen divatos most ez a tapétaminta, hisz gyönyörűvé s elegánssá lehet velük varázsolni az oldalakat. Ez itt is sikerült. 

Oldalak és modulsáv:

Kicsit meg kell dolgoztatnom az egér görgőjét, ha az oldalsáv aljára akarok érni, de talán kisebb betűmérettel ez orvosolható.

Történet:

Lehet, hogy örülni fogsz ennek, lehet, hogy nem, de a tiéd volt az első JB-s blog, melyet végigolvastam, szóval nem a többihez viszonyítva vizsgáltam, hanem önmagában, egyedi történetként.

A témához, világhoz nem kell hozzáfűznöm semmit, szerintem viszonylag valósághűen írtad le a dolgokat (az egyetlen baki, amire felfigyeltem az a meghallgatáson való sorrend, ugyanis ha nem kapnak sorszámot, általában vezetéknév alapján szokott működni, nem pedig keresztnév szerint)

Lexie jelleme is realisztikus lett, nem ok nélkül vált azzá a magányos farkassá, mint eleinte volt, tettei megalapozottak voltak. Mivel a valós szereplők jellemét nem igazán ismerem, nem tudom összehasonlítani a hús-vér valójukkal, viszont ők is egész emberinek tűntek.

A prológusban valamint az első fejezet elején szívesen olvastam volna még a meghívás által kiváltott érzelmeiről, az ahhoz fűződő reményeiről, kicsit gyorsnak tűnt a tempó a prológus lassú folyásához képest.

Ami igazán megfogott, hogy gyakran sikerült humoros helyzetet létrehoznod azzal, hogy a szereplők száját elhangzott életszerűséget hiányoló mondatot a másik féllel azonnal megkérdőjeleztél, mint például a repülőn folytatott beszélgetésben (a fejezeteket olvasva mindig reménykedtem benne, hogy felbukkan ismét a srác, ennyi is elég volt, hogy megkedveljem), vagy a reggelire való pizza rendelés ötleténél.

Felemelő volt látni, hogy eleinte Lexie nem volt fangirl, sőt, nem is kedvelte JB-t, valamint nem az első pár fejezetben dobta el magát tőle, hanem tényleg hagytál időt arra, hogy kibontakozhasson a kettőjük kapcsolata.

Azonban, úgy a hetedik-nyolcadik fejezet környékén egész más fordulatot vett a sztori, ami sajnos nem hozott sok pozitív változást. A szereplők kezdtek kevésbé ésszerűeknek tűnni, például Lexie az egyik fejezetben kijelenti, hogy számára fontos az első benyomás, valamint Justin már leírta magát a szemében, viszont a következő fejezetben már annyitól megváltozik a véleménye, hogy megdicséri a tánctudását. Később, mikor kiderült, hogy a srác miatt romlott meg a kapcsolata Selenával, és még kicsit sem haragudott meg érte, nem érti, miért haragszik rá a barátnője, majd egy szál töröközőben beleül az ölébe. Vagy az egyik pillanatban halálra aggódja magát a részeg JB miatt, pár pillanattal később már viccesnek találja. Nem szaporítanám tovább a szót, a lényeg, hogy ezek talán ronthatnak az olvasás élményén. De mivel eleinte oda tudtál figyelni ezekre, szerintem nem lesz nehéz ismét belerázódni (már ha hallgatsz egy hozzám hasonló újonc kritikusra)

Gyakran írtad, hogy úgy érzed, elrontottad valahol a blogot, de sosem késő javítani ;) Egy sztár mellett sosem unalmas az élet és nem is mindig a szerelemről szól. Egész más érzelmek is vannak, melyek összehozhatják az embereket (és pár jó fejezetet is össze lehet hozni ilyenekből), például a bánat, vagy sajnálat, közös jótett/jótékonykodás és hasonlók.

Helyesírás:

Nos, eleinte még igencsak gyakoriak voltak a hibák, főleg a szavak tagolásánál, egybe- és különírásánál, valamint olyan helyekre is raktál vesszőt, ahová nem lett volna szükséges. De azóta jelentős mértékben fejlődtél, már csak a különírással vannak itt-ott problémák, melyeket a Word sem venne észre magától.