Annak, aki kritikát szeretne...

Szóval, mindannyian láthattátok, hogy az elmúlt pár hónapban nem hoztunk kritikákat, amit sajnálunk is, de közben tanakodtunk. Ezt a blogot ruta nyitotta meg, mert karakterekről osztott meg képet, ps tippeket adott és fejlécet csinált... a kritikáig ez volt a blog profilja. Aztán a kritika után, mér mindenki vagyis a nagy többség csak azért járt fel...

Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy nyitunk egy külön kritikás blogot ami *dobpergés* elkészült. Így aki kritikát szeretne jöhet oda kérni.

Blogmániások kuckója - kritika

Bloglovinos akármicsodák

A Kawaii blog desing-on láttam ilyen nagyon szép táblácskákat, szóval bátorkodtam én is megcsinálni néhányat.

Ps videó

Sziasztok!

Arra jutottam, hogy képekkel én nem tudok értelmesen magyarázni, szóval új módszert próbálunk ki: még pedig a videót, mint ahogy a címből is látszik. Még tanulgatom hogy kell használni ez a bigyuszt, de remélhetőleg legközelebb már hang is lesz hozzá. Ha valami mégsem lenne érthető, akkor kommentben, vagy az e-mail címünkön elérhettek.

Ez a videó most az egyszerű szereplőkép készítésről szól:

PS tipp... legyen-e több?

Sziasztok!
Először ilyen kis izéket hoztam, amiket fel lehet használni a fejléceken. Ezt az értelmes mondatot! Bár ezek nem PNG képek, de ha Photoshoppunk van erre nincs is szükség mivel, hogyha bemegyünk a szerkesztésbe, ott van olyan, hogy "Ecsetkészlet megadása", ha az egész képet szeretnénk csak rá kell kattintanunk, ha viszont csak egy bizonyos részét, akkor kijelöljük, majd úgy kattintunk rá. Arra gondoltam, hogy mivel a PS egy bonyolult program ezért lennének ilyen kis tippek, hogy mindenki gyorsan beletanuljon. Szerintetek jó ötlet?

Kritika - 4ever 2gether

Kinézet:

Színösszeállítás:

A rózsaszín és a fekete/szürke színkombinációt gyakran el szokták rontani azzal, hogy nincs meg az átmenet ezek között, viszont neked ez nem jelentett nehézséget, ahogy látom.  A legtöbb szöveg olvasható (bár a bevezetőkben lévő szürkét néha nehezen tudtam kibetűzni, de ez a képernyő döntögetésével orvosolható volt), és semmi sem üt ki különösebben a környezetéből.

Fejléc:

Nekem tetszik, nem zsúfolt, a színes képek is harmonizálnak az oldal színeivel, viszont az a szem kicsit érdekesnek tűnik, esetleg egy utcai látkép, egy színpad vagy egy tánccal kapcsolatos dolog jobban illene ide, valamint egy kicsit jobban össze lehetett volna hangolni a háttérrel. De összességében szép.

Háttér:

Nem véletlen divatos most ez a tapétaminta, hisz gyönyörűvé s elegánssá lehet velük varázsolni az oldalakat. Ez itt is sikerült. 

Oldalak és modulsáv:

Kicsit meg kell dolgoztatnom az egér görgőjét, ha az oldalsáv aljára akarok érni, de talán kisebb betűmérettel ez orvosolható.

Történet:

Lehet, hogy örülni fogsz ennek, lehet, hogy nem, de a tiéd volt az első JB-s blog, melyet végigolvastam, szóval nem a többihez viszonyítva vizsgáltam, hanem önmagában, egyedi történetként.

A témához, világhoz nem kell hozzáfűznöm semmit, szerintem viszonylag valósághűen írtad le a dolgokat (az egyetlen baki, amire felfigyeltem az a meghallgatáson való sorrend, ugyanis ha nem kapnak sorszámot, általában vezetéknév alapján szokott működni, nem pedig keresztnév szerint)

Lexie jelleme is realisztikus lett, nem ok nélkül vált azzá a magányos farkassá, mint eleinte volt, tettei megalapozottak voltak. Mivel a valós szereplők jellemét nem igazán ismerem, nem tudom összehasonlítani a hús-vér valójukkal, viszont ők is egész emberinek tűntek.

A prológusban valamint az első fejezet elején szívesen olvastam volna még a meghívás által kiváltott érzelmeiről, az ahhoz fűződő reményeiről, kicsit gyorsnak tűnt a tempó a prológus lassú folyásához képest.

Ami igazán megfogott, hogy gyakran sikerült humoros helyzetet létrehoznod azzal, hogy a szereplők száját elhangzott életszerűséget hiányoló mondatot a másik féllel azonnal megkérdőjeleztél, mint például a repülőn folytatott beszélgetésben (a fejezeteket olvasva mindig reménykedtem benne, hogy felbukkan ismét a srác, ennyi is elég volt, hogy megkedveljem), vagy a reggelire való pizza rendelés ötleténél.

Felemelő volt látni, hogy eleinte Lexie nem volt fangirl, sőt, nem is kedvelte JB-t, valamint nem az első pár fejezetben dobta el magát tőle, hanem tényleg hagytál időt arra, hogy kibontakozhasson a kettőjük kapcsolata.

Azonban, úgy a hetedik-nyolcadik fejezet környékén egész más fordulatot vett a sztori, ami sajnos nem hozott sok pozitív változást. A szereplők kezdtek kevésbé ésszerűeknek tűnni, például Lexie az egyik fejezetben kijelenti, hogy számára fontos az első benyomás, valamint Justin már leírta magát a szemében, viszont a következő fejezetben már annyitól megváltozik a véleménye, hogy megdicséri a tánctudását. Később, mikor kiderült, hogy a srác miatt romlott meg a kapcsolata Selenával, és még kicsit sem haragudott meg érte, nem érti, miért haragszik rá a barátnője, majd egy szál töröközőben beleül az ölébe. Vagy az egyik pillanatban halálra aggódja magát a részeg JB miatt, pár pillanattal később már viccesnek találja. Nem szaporítanám tovább a szót, a lényeg, hogy ezek talán ronthatnak az olvasás élményén. De mivel eleinte oda tudtál figyelni ezekre, szerintem nem lesz nehéz ismét belerázódni (már ha hallgatsz egy hozzám hasonló újonc kritikusra)

Gyakran írtad, hogy úgy érzed, elrontottad valahol a blogot, de sosem késő javítani ;) Egy sztár mellett sosem unalmas az élet és nem is mindig a szerelemről szól. Egész más érzelmek is vannak, melyek összehozhatják az embereket (és pár jó fejezetet is össze lehet hozni ilyenekből), például a bánat, vagy sajnálat, közös jótett/jótékonykodás és hasonlók.

Helyesírás:

Nos, eleinte még igencsak gyakoriak voltak a hibák, főleg a szavak tagolásánál, egybe- és különírásánál, valamint olyan helyekre is raktál vesszőt, ahová nem lett volna szükséges. De azóta jelentős mértékben fejlődtél, már csak a különírással vannak itt-ott problémák, melyeket a Word sem venne észre magától.

Kritika #8 - Shine bright, like a diamond

http://shinebright-1d.blogspot.hu/

Kinézet:

Színösszeállítás:

Egyszerűen gyönyörű. Harmonikus és megnyugtató, imádom! (Viszont, itt zárójelben megkérlek, hogy a sárgát vedd egy kicsit sötétebbre, mert nehéz elolvasni a fehéren^^) 

Fejléc:

Nagyon szép. Nem túlzsúfolt és harmonizál az oldallal. 

Háttér:

Tökéletes, mást nem tudok rá mondani. 

Oldalak és modulsáv:

 Mind a kettő szép, egyik sem zsúfolt, bár a modulsávon annyit alakítanék, hogy a "Kapcsolatok" teljesen kiférjen. És szerintem rakj ki egy rendszeres olvasók modult is, mert biztosan van, aki szívesen feliratkozna.

Történet:

Meg vallom őszintén; úgy kezdtem neki a történetednek, hogy már megint egy One Directionös történet...
Aztán elkezdtem olvasni, és csak olvastam és olvastam és olvastam és elvarázsolt.
Egyszerűen imádom, ahogy írsz, ahogy csavarintód a szálakat. Olyan egyszerű és mégis nagyszerű. Jade valahogy a szívemhez nőzz azzal, hogy egy híresség, de mégis úgy viselkedik, mint te vagy én, ezzel azt bizonyítva, hogy a sztárok is emberek. Valamint sok, a bandáról szóló történetet olvastam mát, de a fiúk eddig nálad tűntek a legemberibbnek, és a legszimpatikusabbnak.
Azért pedig egy külön és hatalmas nagy piros pontot kapsz, hogy nem a második fejezetben omlanak egymás nyakába, hanem szépen, lassan fokozatosan alakul ki a szerelmük, ezzel is élethűbbé és érdekesebbé téve a dolgokat. Valamint nem meglátom, és megszeretem a történet, mert számomra kiderül, hogy Jade nem a történet elején találkozik először a fiúkkal, hanem már ismerték egymást.
A karaktereket is élethűen mutatod be, a szülőket és az osztálytársakat is. Na meg azokat, akik a pokolba kívánják szegény lányt.
Az írásstílusod nagyon jó, de szerintem ezt már mondtam, viszont azért dicséret jár, hogy olvashatóan fejlődsz az írás terén. Az első fejezetekben sok volt a tőmondat, a szóismétlés és kevés volt a leírás. Ez a mostani, a tizedik fejezetre határozottan javult. Sőt, a szóismétlések teljesen eltűntek.
Azt viszont meg kell jegyezzem, hogy az angol szöveg egyeseknek zavaró lehet. Én például 11 éve tanulom a nyelvet, így le tudtam fordítani, de nagyon sokan vannak, akik nem értik, így szerintem az ők kedvükért oda írhatnád ki betűvel, zárójelbe, hogy mit is jelent az adott angol szöveg.
És most a kritikaíróhoz nem méltó viselkedés jön; a 11 fejezetbe kérek egy csók jelenetet. Lehet véletlen, vagy bármi, csak csóóóók legyen. Kérleeeeeek.

Helyesírás:

Jól írsz, elgépeléseid nincsenek, viszont a párbeszédekre figyelj, mert az a legtöbb helyen rossz. Például, sőt, konkréten erre a gondolok, a többi rendben van:

"- Ne, hagyja csak. Kap magánkoncertet. - szólt közbe nevetve Anne." 

Így írtad te, de a magyar helyesírás szabályai szerint, így van helyesen:

"- Ne, hagyja csak. Kap magánkoncertet - szólt közbe nevetve Anne." 

Szóval, ha kijelentő a párbeszéd utolsó mondata, és utána még fűzünk hozzá valamit kötőjellel, akkor csak a kötőjel utáni mondat végére rakjuk a pontot. (A többi írásjelnél ez nem érvényesül.)

Kritika #7 - The Phantom

http://thephantom.blog.neon.hu/

Kinézet:

Színösszeállítás:

A színek kifejezetten tetszenek. Ez a fekete-sötétkék színvilág szerintem nagyon meg a történethez, ás az alap témához.

Fejléc:

Kicsi, és a szerkesztés sem a legjobb, persze pont én mondom, aki még talán rosszabbat gyárt. Viszont rengeteg oldal van, ami külön ezekre szakosodott. Így, ha írsz valamelyikre, biztosan szívesen csinálnak neked egyet. Sőt, szerintem akár itt is rendelhetsz, bár arra még majd várni kell

Háttér:

Egyszerű fekete, ami nem rossz, nekem tetszik, bár az zavar, hogy nincsen semmilyen "elválasztó" a modulsáv és a fejezetek között

Modulsáv:

Igazából az tetszik, hogy különszeded a fejezeteket, szóval, ha több lesz, akkor nem kell keresgélni. A karakterek képei egészen jók, mert egységesek, viszont neme nem jön be, hogy fekete-fehért, mert elüt a fejléc sötétkékes-feketés színvilágától.. 

Egy kis jó tanács:

Tudom, hogy a Neon blogot nehéz szerkeszteni, eddig összesen hármat láttam, ami jól nézett ki (és ebből kettőt ugyan az csinált), szóval szerintem fogd magad és vidd át a történeted blogspotra. Annak a felülete sokkal kezelhetőbb és higgy nekem, sokkal jobb kinézetet tudsz belőle kihozni, plusz, mint már említettem vannak olyan oldalak, mik külön erre szakosodtak. 

Történet::

Elolvastam a bevezetőt és egyből felkeltetted a figyelmem. Tudod, én ahhoz a generációhoz tartozom, akik a Pókemberen és hasonló szuperhősökön nőttek fel, így ezek nagyon közel állnak a szívemhez. Talán pont ezért félve álltam neki a történet olvasásának, de csalódtam, méghozzá kifejezetten pozitívan.

A prológus rövid volt ugyan, de nagyon érdekes, mert tényleg akadtak utána megválaszolatlan kérdéseim, amiket most nem feszegetnék, szóval a prológus tetszett.

Aztán jött az első fejezet, ami jó volt, de néhol értelmetlenül vagy éppen kacifántosan fogalmaztál, így volt, hogy egy mondatot többször el kellett olvasnom, hogy rájöjjek, hogy mit is akarsz oda írni. Valamint hiányoltam a leírásokat. A történeted szinte csak párbeszédekből állt, ami jó, de a leírások adják egy történet keretét, vagy gerincét. Oké, nem azt mondom, hogy oldalakt írj , de egy négy-öt mondatos bekezdést nyugodtan írhatsz. Valamint esetleg emlékeket is rakhatsz bele, hogy Renny mit gondol, amikor megpillantja Zanet, esetleg fordítva. Tudod pont ez az E/3-as írásmód előnye és hátránya is. Tulajdonképpen minden karakter szemszögéből leírhatod a dolgokat, és sajnos ezt a legtöbb olvasó ez esetben el is várja.

Nagyon sietsz a történet vezetéssel, gyorsan történnek a dolgok. Alig pár bekezdés alatt már megtörténik a baleset és a randira hívás is. Lassíthatnál egy kicsit. Valamint a karakterek reakcióit is jobban kifejthetnéd, mert nekem Zane reakciója nem elég emberi/baráti, mert Rayn mégis csak egy tetőről zuhant le. Én kicsit jobban aggódnék, ha a barátom leesne onnan, elvégre abba nagyon könnyen bele lehet halni, vagy lebénulni és egyéb maradandó sérüléseket szerezni.

Mindenesetre ez idáig egy jó történetnek ígérkezik, csak figyelj egy kicsit jobban arra, mint az imént leírtam.

Helyesírás:

Elgépelést nem találtam benne és a vesszőid is nagyjából a helyükön vannak. Egyszer, egyszer eltéved egy, de azért ennyire nem leszek szőrszálhasogató. Viszont arra figyelj, hogy egy kicsit hosszabb mondatokat írj, mert rengeteg a történetben a tőmondat, ami nagyon zavaró tud lenni.

#1 Novella - A játszma kezdete...

Nos, ezt a novellát is a nettelenség alatt írtam, pont mint a képeket csináltam. Eredetileg a történet Prológusának készült... és nem tudom. 

Szerintetek milyen :D? 

* 1710 Oroszország nyugati része*

Hanna félve húzódott be a ház, vagy jurta - vagy isten se tudja, hogy minek nevezze - szélébe. Kis kezeit a füleire tapasztva igyekezett figyelmen kívül hagyni a zajokat, a lovak dobolását, a férfiak hangját. Nem akart tudni, hogy kik ezek, hogy mit akarnak, mert tudta; van közöttük olyan, akit a saját kezével kell megölnie, hogy kiszabadulhasson.

Nem szeretett ölni, de megtette, ha muszáj volt, és ez egy ilyen helyzetnek ígérkezett. Tudta, a vőlegényére nem számíthat, az apja még napokig nem értesül az elrablásáról, egyedül kell cselekednie. Nem lesz sok esélye, még két dobótőre maradt és ez is csak addig lesz nála, amíg a saját ruházata van rajta. Gyorsan kellett cselekedni. A lány megpróbált felállni, de a kötél visszahúzta.

Istenem!

Nyögött fel elégedetlenül. Egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy ide kötözték, mint egy állatot, akit a vágóhídra szánnak. Már csak azt várják, hogy a tulaj igen mond-e, vagy nemet. Mindenesetre a lány nem adta fel. Addig mozgolódott, amíg el nem érte a csizmáját.

Érezte, hogy a durva kötelek horzsolják a finom bőrét, de nem érdekelte, az a horzsolás volt a legkisebb

Hanna, rendes a ruhájában 

gondja. A keze már bent volt a csizma szegélye alatt, már tapintati tudta az egyik dobótőr szélét, amikor lépteket hallott közeledni. A vér is megfagyott az ereiben, majd mozdulatlanná vált és várt. Hosszú perceknek tűnő pillanatokig várakozott, majd a léptek tovább indultak, távolodtak végül teljesen elhaltak.

Hanna megkönnyebbülten felsóhajtott, végül megragadta a cipőbe rejtett tőrt és előhúzta. Amikor látta megcsillanni a tűz halovány fényét a fegyveren a szíve kicsit lenyugodott.

Van még remény. Van még remény.

Ezt az egy mondatot szajkózta magának, miközben a kötél elvágásával foglalatoskodott. Nem volt könnyű dolga bármennyire is képzett nő volt. Több vágás is díszítette a csuklóját mire a kötél engedett és a lány szabaddá vált. Az egyetlen, ami megnyugtatta, hogy azok a sebek nem voltak mélyek, így a gyógyulásuk is pár nap volt.

Amint végre felegyenesedett és leporolta a barna bőrnadrágját megfordult a tengelye körül, mert szégyen, nem szégyen, kifejezetten érdekelte a hely, ahová került. A helység, ahová belökték tiszta volt, rendezett és a maga módján, gazdagon díszített. A falakat finom hímzésű szőnyegek fedték a legtöbb szegleten. A mintázatuk alapján nem tudta eldönteni, hogy Perzsiából, Törökországból, Oroszországból és talán egy-két Magyarnak tűnő mintát is felfedezett.  Ahol nem, ott pedig kardok, lándzsák, tőrök és egy különleges japán kard. Olyasmi, amit idáig Hanna is csak egyszer látott, egy japán követnél.

Ivan idegesen túrt a hajába. Nem szerette, ha a bátyja partizán hadműveleteket végzett. Főleg nem átutazó nemeseken és kastélyokon. Élete első 26 évében megtanulta, hogy jobb nem bolygatni őket, mert keményen megtorolják. Ezt bizonyította a férfi forradása, amit az arca bal oldalán viselt. Sosem zavarta, viszont ez a seb nem csúfította el az arcát, sőt, alkalmi partnerei szerint, csak szebbé tette. Ivan pedig hitt nekik. Mindenesetre most a legkisebb gondja volt az arca, ugyanis a szállásán várta egy szolga lány, akit el kellett rendeznie.

Egészen idáig egy pillanatra látta, amikor bevonultak, de annyit sikerült róla megállapítania, hogy kedvére való a lány minden téren.

Ivan nem volt barbár, legalábbis nem úgy, ahogy a „családja” többi tagja. Ő csak akkor volt olyan, ha a körülmények arra kényszerítették. Amikor menet közben jobban belegondolt, rájött, hogy a lány sokkal, de sokkal jobban járt azzal, ahogy nála kötött ki, nem Romannál. Roman remek harcos volt, de tisztességtelen férfi, talán az apjuk halála után ezért is a fiatalabb testvér vette át a vezetést. Persze, ez a felállás mind a kettejüknek megfelelt.

Ahogy a férfi közelebb ért a szállásához csodálkozva állapította meg, hogy csend van. A lány nem zajong, nem kiabál és szabadulni sem próbál. Elégedett mosollyal állapította meg, hogy könnyebb dolga lesz, mint ahogy eleinte gondolta. Nem kell betörni a lányt, mivel minden kétséget kizáróan cseberből vederbe esett.

Ivan

A férfi ugyan nem volt jó emberismerő, de a férfi viselet alapján, amit délután a lányon látott el sem tudta képzelni, hogy kékvérű legyen. Sokat nem tudott ugyan az angol nemesek világáról, de annyit mindenképpen, hogy tisztességes nemes kisasszony nem hord olyan öltözetet.

Amikor a férfi belépett az ajtón a szemöldöke egyből a homlokéba szaladt, mert a lány - ahelyett, hogy csendben kucorgott volna, összekötött kezekkel, valami rettegést mutatva - érdeklődve mustrálta a nem mindennapi fegyverkészletet, amire az orosz férfi maga is nagyon büszke volt.

Már majdnem arrogánsan feltette a kérdést, hogy tetszik-e, amit lát, amikor olyan dolog történt, amire a férfi legvadabb álmaiban sem gondolt volna. A lány megfordult, majd előre rántotta a jobb kezét. Ivan egy pillanatra azt hitte, hogy védekezni akar, esetleg kiabálni, de tévedett, ugyanis a lány egy kést dobott felé.

Hanna már abban a pillanatban hallotta, hogy valaki belép a helységbe, amint letette a lábát a padlóra, de várt. A mertre azt tanította neki, hogy aki vár, az mindig sikeres. Hanna pedig mindig követte ezt a tanítást, ez most sem volt másképp, és ahogy meg tudta állapítani a férfi meglepődött a támadáson, ám a lány szerencsétlenségére, nem annyira, hogy hagyja is magát el találni, így egy gyors mozdulattal kerülte ki a felé repülő fegyvert, majd a lány felé vetette magát. Esélye sem volt, a férfi olyan volt, mint egy oroszlán, ami a prédára vadászik.

Mire Hanna észbe kapott két erős kéz szorította a csuklóját, és teljes erővel lökte a falhoz. A lány nem akarta, hogy könnyű dolga legyen.

Persze a vergődése tetszett a férfinak, sőt, élvezte is a helyzetet. Érezte, hogy kezdődik valami. Egy játék a vadmacska és az idomított egér között… 

Képek, vagy mik

Nos, az elmúlt pár hétben nem volt internetem, így elkezdtem megismerkedni a nemrégen letöltött fotószerkesztő programommal, a GIMP-el. Csináltam egy-két ilyen fejléc szerűséget, de a többségét kitöröltem  mert borzalmasak lettek. Kettőt azonban megtartottam, és gondoltam; most megmutatom nektek. Tudom, nem érnek fel Rutával, de ezt nézzétek el nekem, én még csak "tanuló" vagyok.

Nem vagyok egy "master", de azért remélem, hogy tetszenek valamennyire ^^

Fejléc visszatérés

Nem, rendelni, még nem lehet, de nem sokára arra is sor kerül. Mint a cím is mutatja, újra neki álltam fejléceket készíteni, ma kettő el is készült, bocsánat, azért látszik, hogy kijöttem a gyakorlatból, ha egyáltalán nem tetszene (ami könnyen megeshet), akkor írjatok e-mail, és újat csinálok. 

http://1-songoflove.blogspot.hu/ 

http://roriandxavi.blogspot.hu/

Hátterek

Elvileg ezek nem törnek meg, ha mégis megjegyzésben lehet sikítani és megpróbáljuk megoldani a dolgokat.
Teljes méretért kattints rá, mindet weheartiten találtam.